COD FÖLDRAJZ

Az előzőekben áttekintettük többek között a játékban előforduló fegyvernevek és rövidítések eredetét, etimológiáját. A klán továbbra is szem előtt tartja az oldal látogatóinak szellemi fejlődését :) ezúttal a történelmi földrajzra gyúrhatnak rá azok, akik belekukkantanak ebbe az írásba, amelyből kiderül, hogy a nap mint nap emlegetett pályanevek milyen várost takarnak, és hogy az adott település hol is található. Nyilvánvaló, hogy mindenki tudja, hol található Berlin, de a kevésbé ismert Stanjel nevét említve, már nem mindenki tudná azonnal rávágni, hogy ez bizony a mai Szlovénia területén található kis városka...

Nyugat-európai sikerein felbuzdulva és látva a szovjetek finnek elleni szerencsétlenkedését, a német hadvezetés úgy döntött, hogy felrúgva a kölcsönös megnemtámadási szerződést, Sztálint is térdre kényszeríti. A Barbarossa-hadművelet néven elhíresült offenzíva az történelem addigi legnagyobb szabású támadása volt, mintegy hárommillió német katonát vonultattak fel benne. Kezdetben elképesztő sikerek jellemezték a hadjáratot, százezres nagyságrendű hadseregek estek fogságba, majd lassan beköszöntött az orosz tél, és a német offenzíva lelassult, nem készültek téli háborúra. Hitler elnapolja Moszkva bevételét, melynek védői Zsukov parancsnoksága alatt alaposan visszaszorítják a németeket. Eközben az Észak-hadseregcsoport Leningrád bevételével bajlódik, már szeptemberben körülzárták a várost, amelynek híres 900 napos ostroma 1944. januárjában ért csak véget, miután a folyamatos utánpótlást kapó védők kitörtek. 1942. tavasza ismét komoly német előrenyomulást hoz, és nyárra a tengely hatalma csúcsára ér. A keleti front Dél-hadseregcsoportja augusztusra eléri Sztálingrádot, amelyet őszre majdnem teljesen el is foglal, a városnak csak egy apró hányadát tartják már az oroszok, akik azonban a kifogyhatatlan élőerő és utánpótlás előnyét kihasználva megadásra késztetik a Paulus vezette, korábban 300 000 fős, az ostrom végére viszont alig 90 000 főre apadt hadseregét. A történelemkönyvek a háború fordulópontjának tekintik Sztálingrádot. A németek elveszítették a kezdeményezést, a ritmust már a szovjetek diktálták. A német hadvezetés azonban megpróbálkozott újból megragadni a gyeplőt, és 1943. februárjában egy nagyszabású terv kidolgozásába kezdtek, amelynek egyetlen szépséghibája, hogy a szovjetek végig tudtak róla, és rákészülhettek, elaknásították a német előrenyomulás irányát, és kiépítették a védelmet. Minden tekintetbeli majd másfélszeres túlerejük ellenére azonban nem volt sétagalopp számukra a Citadella-hadművelet kivédekezése, amely az 1970-es évekig a legnagyobb szabású páncélos ütközetnek számított, közel 6 500 harckocsi feszült egymásnak a harcok másfél hónapja alatt. A kurszki kiszögellésből kitörve nekilendültek a vörös hordák, és végleg visszafoglalták a németek által háromszor is bevett majd elvesztett Kharkov városát.

A Szovjetúnió elleni támadás megindításakor már javában dúlt a sivatagi háború, a saját szakállára hódítgató és rendszeresen megvert olasz csapatok megsegítésére az Afrika-hadtest érkezett, a szovjet offenzíva közeledte miatt azonban meglehetősen limitált létszámban és utánpótlási lehetőségekkel. A gyarmatait védő britek sem remekeltek a németek ellenében, akik El-Alameinig nyomulása a hadjárat csúcspontját jelentette. A szövetségesek 3 hónappal később, október végén nagynehezen áttörték a hiányos német vonalakat, és visszavonulásra késztették a hadtestet, Algérián át, ahol több jelentős ütközetet vívtak üldözőikkel, Toujane majd Matmata városkákért vívott csaták nem tartoztak ezek közé. Észak-Afrikát felszabadítva megnyílt a lehetősége a szövetségeseknek, hogy partraszálljanak Dél-Európában, ennek megvalósításához pedig Szicíliát választották, ez a Husky-hadművelet néven vált ismertté. Az olasz csizma lesúrolása azonban már lényegesen lassabban ment a szövetségesek számára, Monte Cassino bevétele 1944. egész tavaszát igénybe vette...

A nyugati szövetségesek és a Szovjetúnió tárgyalásain Sztálin csapatai tehermentesítését kérte, egy a szövetségesek által megnyitott második fronttól. 1944. június 6-án, a D-napon a normandiai partraszállás a vég kezdetét jelentette Németország számára, akik így két oldalra kell, hogy összpontosítsák erőiket. Még ugyanezen a napon a ledobott ejtőernyősök kis csoportja megtámadta és megsemmisítette a Brecourt tanyán felállított és a partot lövő német ágyúkat, amelyet azóta is a kiépített állások elleni támadás mintapéldájának tekintenek. Június 9-én a Utah partszakaszról előrenyomuló amerikai csapatok beveszik Ste Mere Eglise városát, elvágva ezzel a németek közúti és vasúti utánpótlási vonalait. Június 12-én a brit és amerikai csapatok több mint 50 km-es frontszakaszt tartva együtt, Carentan bevételéért küzdenek. Ezidáig 326 000 katonát és 54 000 járművet tettek partra Normandiában. Egy napra rá, Villers-Bocage mellett, a városba igyekvő brit 7. páncélos hadosztály 25 tankját és számtalan járművét lövi ki a németek páncélos ásza, Michael Wittmann, azonban az ehhez hasonló helyi sikerek ellenére sem lehet megállítani a szövetséges előrenyomulást. Caen városának birtoklásáért 2 hónapig tartó elkeseredett harcot vívnak a felek. A háború gyors lezárása érdekében szeptemberben ejtőernyősöket dobnak le Hollandiában,

hogy a csapatmozgáshoz szükséges hídakat foglaljanak el, a Market Garden hadművelet keretében, Eindhoven és Nijmeghen mellett Arnhemben, a hadművelet azonban kudarcba fullad. Ekkor indulnak meg a harcok a Hurtgeni-erdőben is, amelyek következő év februárjáig kitartanak. A német hadvezetés az utolsó tartalékokhoz nyúlva utolsó erőteljesebb támadását indítja az Ardennek hegyeiben decemberben, hogy elvágja a szövetséges zászlóaljakat egymástól, a hadművelet azonban a kezdeti sikerek után kimerül, és a szövetségesek folyamatosan nyomulhatnak előre, a Bastogne közelében fekvő Foy városkát 1945. januárjában veszik be. A további előrenyomulások során, a német városok elleni szőnyegbombázás megtorlására kifejlesztett V2-es rakéták kilövőállásait kutatták a britek, az egyik ilyen állás Burgsteinfurt városka közelében volt található. A szövetségesek a háború utolsó évének tavaszán egészen a Rajna völgyéig menetelhettek, Berlint azonban Sztálin követelte magának, és május 7-én este ki is tűzték lobogójukat a Reichstagra, az európai háború ezzel véget ért. 

A Pavlov-ház, korabeli fotó

Carentan utcái, napjainkban

Brecourt 2004-ben

Stanjel napjainkban

Toujane, napjainkban

Carentan utcái, napjainkban

Foy, az Elit alakulat című filmben

Stanjel napjainkban